Az Európai Unió szavaival élve, a gyermek szexuális bántalmazása képeinek és videóinak terjesztése drámaian megnövekedett a digitális világ fejlődésével, és "megoldásokat" hozott létre, ahol valamennyi digitális tevékenységünk ellenőrzése elfogadható.
Bár az áldozatok által elszenvedett kár végtelen, és az elkövetők digitális szolgáltatások révén új utakat találtak a gyermekekhez való hozzáférés és a hosting- vagy kommunikációs szolgáltatók kihasználására, a magánéletünk és intimitásunk alapvető emberi jog.
A világ minden tájáról a hatóságok el akarják velünk hitetni, hogy a megfigyelési politikájuk felelős és gondos magatartás, amely elengedhetetlen egy biztonságos, kiszámítható és megbízható online környezethez és az alapvető jogok gyakorlásához. Az Egyesült Királyságban a kormányzati tisztviselők évek óta aggódtak amiatt, hogy az online szolgáltatások nem tesznek eleget az illegális tartalmak ellen, különösen a gyermek szexuális bántalmazásával kapcsolatos anyagok esetében.
A “megoldás” az Online Safety Bill volt, amellyel az Egyesült Királyságot állítólag a világ legbiztonságosabb helyévé szeretnék tenni az internet használatára. De ne aggódj, ez a rémes törvény nemcsak az Egyesült Királyságot érinti – ez egy újabb elnyomási minta az egész világ számára. A törvény támogatói a legrosszabb online tartalmakra hivatkoznak, mint a terrorista bejegyzések és a gyermekbántalmazás, de a megfigyelés ezzel nem fog véget érni.
A vállalatok kénytelenek lesznek további tartalomkategóriák megfigyelésére, és a felhasználói információk megosztására különböző országok között. Az újságírók és az emberi jogi aktivisták elkerülhetetlenül célpontokká válnak. És a felhasználók sosem lehetnek biztosak abban, hogy a privát üzeneteiket nem olvassák és fogják el a magáncégek.
Az Apple mindig egy lépéssel előrébb jár a kormányokkal való együttműködésben
2021 augusztusában az Apple bejelentette, hogy a felhasználók által az iCloudban tárolt fényképeket a gyermek szexuális bántalmazásáról (CSAM) szóló anyagokra fogják ellenőrizni. Az eszköz célja az volt, hogy megvédje a magánéletet, és lehetővé tegye a vállalat számára, hogy a potenciálisan problémás és visszaélő tartalmakat címkézze anélkül, hogy bármit is közzétenne.
Azonban az intézkedés vitatott volt, és hamarosan széles körű kritikát váltott ki adatvédelmi és biztonsági kutatók, valamint a digitális jogokért küzdő csoportok részéről, akik attól tartottak, hogy a megfigyelési funkcióval önmagában is vissza lehet élni a világ minden tájáról származó iCloud-felhasználók magánélete és biztonsága aláásására. 2021 szeptember elején az Apple bejelentette, hogy szünetelteti a funkció bevezetése számított, hogy “visszajelzéseket gyűjtsön és javításokat hajtson végre, mielőtt ezek a fontos gyermekvédelemi funkciók elérhetővé válnak”.
Más szavakkal: a bevezetés még hátra van. Most a vállalat azt állítja, hogy az iCloud-fotók CSAM-észlelési eszköze az összegyűjtött visszajelzések miatt már nem elérhető.
Helyette, ahogy az Apple ezen a héten a WIRED-nek elmondta, a vállalat a CSAM elleni küzdelem iránti erőfeszítéseit és befektetéseit “Communication Safety” funkcióira összpontosítja, amelyeket 2021 augusztusában jelentették be és 2021 decemberében vezették be. A szülők és gyámok az iCloud családi fiókjain keresztül dönthetnek a védelemről. A funkciók a Siri-ben, az Apple spotlight keresésben és a Safari keresésben működnek, hogy figyelmeztessenek, ha valaki gyermek szexuális bántalmazásáról szóló anyagot néz vagy keres, és helyszíni erőforrásokat biztosítanak a tartalom jelentésére és segítségkeresésre.
A gyerekek, csakúgy mint a felnőttek, titkosított kommunikációs alkalmazásokra, például a WhatsAppra vagy a Signalra támaszkodnak, és joggal várják el, hogy ne legyenek kötelező személyazonosság-ellenőrzésnek, önkényes szűrésnek és megfigyelésnek kitéve. Különösen az abúzust szenvedett gyerekeknek van szükségük privát és biztonságos csatornákra, hogy jelenthessék, mi történt velük. A törvényjavaslat célja a gyerekek védelme, de figyelmen kívül hagyja a magánéletüket, és megsérti a gyerekek jogaira vonatkozóan nemzetközileg elismert alapelveket.
A Parlament azonban nem törődött ezzel. Ennél is rosszabb, hogy az Egyesült Királyság nincs egyedül ebben: mivel a nyilvánosság nem tudja támogatni az ötletet, hogy a rendőrség minden digitális üzenetet átvizsgál, a liberális demokráciák törvényhozói kikerülő megoldásokat keresnek, és azt állítják, hogy a titkosítási hátsó ajtók szükségesek a legszörnyűbb bűncselekmények figyelésére. Hamisan azt állították, hogy bizonyos módszerek a felhasználói fájlok és üzenetek ellenőrzésére, mint például a kliensoldali ellenőrzés, egyáltalán nem töri meg a titkosítást.
A hatóságok arra is megpróbálták – hála Istennek, sikertelenül – rávenni az Apple-t, hogy minden készüléken vezessen be egy rendszert, amely szoftveres szkennerként folyamatosan keres a gyerekbántalmazás képeit, és jelent a hatóságoknak.
A polgárok kezeléséhez az államok megfigyelést alkalmaznak, azaz a személyes adatok rendszeres gyűjtését és tárolását
azzal a céllal, hogy “megóvják, megértsék, ellássák, ellenőrizzék, kezeljék vagy
befolyásolják az egyéneket vagy csoportokat”. A szociális jóléti és bűnüldözési rendszerei révén
az állam jelentős mennyiségű információt gyűjt a lakosságról, és azonosítja a marginalizált csoportokat.
Ahogy az Epstein-esetben is láttuk, a gyermekkereskedelem és bántalmazás éveken keresztül kezelhetők voltak, és befolyásos személyiségekre összpontosultak, köztük politikusokra, így ezek a számlák inkább összekapcsolhatók Foucault elképzelésével egy egyetlen, központi és mindentudó felügyelőről, aki helyette egy “megfigyelő közgyűlést” koncipiál, ami rendszer szinten integrálja az információkat. Ebben a koncepcióban a modern adattároló és -összekapcsoló kapacitások korábban elkülönített rendszereket hoznak össze, ami egyre gördülékenyebb és átfogóbb megfigyeléshez vezet.
Nincs köztes út, nincs “biztonságos hátsó ajtó”, ha az internet szabad és privát kíván maradni. Talán már túl késő megállítani ezeket a fejleményeket. A CSAM elleni küzdelem egy bonyolult és árnyalt vállalkozás, amely világszerte a gyerekek sokat kockáztatnak, és még bizonytalan, hogy mekkora lendületet kapnak a nagy technológiai vállalatok, akik a proaktív beavatkozásokra támaszkodnak. De a tech-gigászok egyensúlyoznak a CSAM és a felhasználói magánélet védelme között.
A gyermekbántalmazás megelőzésének és leküzdésének fontossága nem lehet ürügy a tömeges megfigyelési programok bevezetésére. A kormányoknak olyan megoldásokat kell találniuk, amelyek mellett az állampolgárok személyes adatai, kommunikációja és eszközei privátak maradnak, de mivel a tapasztalat ismételten azt mutatja, hogy e téren nem bízhatunk a kormányokban, létezik a PRVCY World kezdetektől fogva.
