A magánélet, a szólásszabadság és a demokratikus kormányzás jövője azokon a döntéseken múlik, amelyeket ma hozunk meg.
2023. augusztus 25-én a nagy közösségi média-platformoknak teljesíteniük kell az Európai Unió Digitális Szolgáltatások Törvényét. Ez arra kötelezi az összes “nagyon nagy online platformot” (Very Large Online Platforms, VLOPs), hogy gyorsan távolítsák el a törvénytelen tartalmakat, gyűlöletbeszédet és az úgynevezett dezinformációkat az oldalaikról.
Ez azt jelenti, hogy az Európai Uniónak joga lesz megkövetelni és felügyelni, hogy a közösségi média platformok kövessék azt, amit törvénytelen tartalomnak, gyűlöletbeszédnek és dezinformációnak tekintenek. Ez azt is jelenti, hogy a közösségi média platformoknak át kell adniuk a posztok és tartalmak adatait.
Noha a privát üzenetek még mindig védelem alatt állnak ebben a törvényben, ez megnyitja az utat annak megfontolására, hogy „jogszerű” lenne személyes kommunikációkat, mint például e-maileket, WhatsApp-üzeneteket vagy közösségi médiaalkalmazások privát üzeneteit felülvizsgálni, ha valakit bizonyos politikai nézetekkel rendelkezőként kockázatként azonosítanak dezinformáció, gyűlöletbeszéd vagy törvénytelen tartalom szempontjából, ami egyébként bevett gyakorlat a technológiai vállalatok és a kormányok között.
Az akkori Digitális Szolgáltatásokról szóló belső piaci törvény 4. cikke szerint és a 2000/31/EK irányelv módosítása (digitális szolgáltatásokról szóló törvény) szerint ez a törvény:
“Annak érdekében, hogy biztosítsa és javítsa a belső piac működését, az Uniónak egy célzott, egységes, hatékony és arányos kötelező szabályozáscsomagot kell megállapítania…“
Amit az Európai Unió azonban nem mondja, az az, hogy ez a törvény hogyan fog hatni az állampolgárok szólásszabadság jogára. A törvény kidolgozása során a gyűlöletbeszéd, a törvénytelen tartalom és a dezinformáció fogalmai nagyon általánosak. Bármilyen információ, amely eltér a hivatalos agendától, veszélyforrásnak tekinthető. És ne feledd, ez nem csak mostani társadalmunk függvénye, hanem ez a törvény egyike lesz a jövőbeli felügyelet alapvető jogi kereteinek.
Elmesélem, mi történt az USA-ban. Ezt mondja Mike Benz, egy üzleti ügyvéd, aki technológiai és médiavállalatokat képviselt, mielőtt csatlakozott volna a Trump-kormányhoz, és jelenleg az Foundation for Freedom Online igazgatója.
Látta a Külügyminisztériumban, hogyan hívta fel a Google és a Facebook, amikor amerikai védelmet vagy amerikai politikát kértek külföldön, hogy megőrizzék uralmukat Európában, Ázsiában vagy Latin-Amerikában, mert ő az asztalnál ült.
Aztán, hogyan tett szívességet az amerikai kormány ezeknek a technológiai vállalatoknak, miközben a technológiai vállalatok cenzúrázták azokat az embereket, akik a kormányra szavaztak.
Nagyon nehéz lenne megállítani a közösségi média platformokat és saját vállalati törekvéseiket a tömeges ellenőrzésre, mivel információkat gyűjtenek rólunk, hogy azokat választási célokra használják fel, vagy egy olyan napirendet valósítsanak meg, amely számukra előnyös, az összegyűjtött adatok felhasználásával politikai szívességeket és kivételeket kérve.
A Google a Defense Advanced Research Projects Agency (DARPA) támogatásaként indult és a CIA, valamint a National Security Agency (NSA) digitális adatprogramjának része volt, amelynek célja az volt, hogy „térképezzék a madarakat” online, hogy bizonyos csoportokat semlegesíteni tudjanak.
Az internetes szabadság korai technológiái az 1990-es években az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának és Államigazgatásának finanszírozásával készültek. Ezeket a hírszerzési ügynökségek felkelés-ellenes eszközként fejlesztették ki – eszközként, amellyel külföldi disszidens csoportokat segíthettek amerikai-barát álláspont felvételére és az államilag ellenőrzött médiától való elkerülésre. Most ugyanazokat a technológiákat használják az amerikai közönség ellen, hogy ellenőrizzék a nyilvános diskurzust.
A World Wide Web, a felhasználói felület 1991-ben indult, és gyanítom, hogy a nyilvános internetet azért vetették el és hagyták növekedni, hogy a lakosság nagy részét befogják és függővé tegyék tőle, tudván, hogy ez lesz a leghatékonyabb társadalmi mérnöki eszköz valaha.
A múltban a cenzúra fárasztó feladat volt, amelyet csak utólag lehetett elvégezni. A mesterséges intelligencia (MI) radikálisan megváltoztatta a cenzúraipart. Az MI-programok most már tömegesen tudnak információkat cenzúrázni az használt nyelv alapján, megakadályozva, hogy azok egyáltalán megjelenjenek.
Néhány Twitter-felhasználó nemrégiben értesítést kapott arról, hogy nem vehet részt Twitter hirdetésekben, mivel fiókjukat “organikus félrevezető információként” minősítették. Így kérdezi meg Kogon: “Miért utasítana vissza Twitter hirdetőket az ég világán bármilyen okból is?”
A megfigyelési és cenzúra technológiák virágzó kereskedelmi piaca még több lehetőséget adott a kormányoknak arra, hogy figyelmen kívül hagyják a jogállamiságot, megfigyeljék a magánkommunikációt és korlátozzák a hozzáférést fontos forrásokhoz.
Ahelyett, hogy szigorúan korlátoznák az adatok gyűjtésére és kommunikációra lehetőséget nyújtó technológiák, különösen a biometrikus adatok (arc-, hang- és DNS-adatok) gyűjtésére és elemzésére alkalmas technológiák értékesítését, a kormányok a kémszoftverek és adattároló technológiák használatára összpontosítanak.
Costa Rica kormánya 2022-ben csatlakozott az újságírók és civil szervezetek világszerte történő mozgalmához, amely egy világméretű moratóriumot sürget a Pegasushoz hasonló kémszoftverek értékesítésére és terjesztésére, melyekkel tucatnyi újságíró célponttá vált legalább tíz országban.
Mexikóban több telefonszámot hallgattak le, mint bármely más országban. Több mint 15.000 volt a listán, „köztük politikusok, szakszervezeti képviselők, újságírók és más kormánykritikusok”, mondja a Post.
A Guardian arról számolt be: „Cecilio Pineda Birto mexikói szabadúszó újságíró telefonszáma benne volt a listában, amit egy mexikói megbízónak szánt partiként tartották számon a gyilkossága előtti hetekben, amikor gyilkosai megtalálták őt egy autómosóban. Telefonját soha nem találták meg, így nem lehetett kriminalisztikai elemzést végezni annak megállapítására, hogy fertőzött volt-e.
Minden évben egyre könnyebbé válik számunkra biztonságunk nevében az ellenőrzés. Kezdj el most változtatni a digitális szokásaidon és az infrastruktúrádon. A lista, amely Franciaországot, Magyarországot, Törökországot
és Afrikai és Közel-Keleti országokat is magában foglalja, csak a jéghegy csúcsa arról, hogy mit csinálnak a kormányok és a technológiai vállalatok adatainkkal, a technológiát lehetne használni “szinte az egész világ népességének kémlelésére.”
