Romantikus kapcsolataink nagyrészt online zajlanak. Legyen szó akár olyan közösségi média platformokról, mint a WhatsApp vagy a Facebook, párkapcsolati alkalmazásokról, mint a Tinder és a Bumble, vagy randi alkalmazásokról, mint az eHarmony, a Zoosk és mások – többet találkozunk online, mint offline.
A több száz alkalmazásnak és weboldalnak, közösségi média platformoknak köszönhetően soha nem voltunk ennyire összekapcsolva. Olyannyira, hogy már nem húzunk határt a virtuális és a személyes interakciók között. Beszélgetni egy baráttal, kapcsolatban maradni a szülőkkel, testvérekkel, gyerekekkel stb. ma már nem okoz fejfájást, még akkor sem, ha több ezer kilométerre vagyunk egymástól. Csak egy videohívást kell kezdeményeznünk; és íme, a személy valós időben ott ül előttünk.
Ezt digitális intimitásnak nevezzük.
Bár a társas online interakciók intimitásának kutatása még gyerekcipőben jár, általános egyetértés van abban, hogy ebben az összefüggésben egyfajta online intimitást lehet megélni. Felmerül a kérdés, hogy ezek a technológiák hogyan befolyásolják az emberi intimitás élményét és annak kapcsolatát a jólétünkkel.
Pár évvel ezelőtt a Pew Research Center megállapította, hogy a 13-17 év közötti fiatalok 57%-ának nincs gondja azzal, hogy új barátságokat kössön online, és ezek közül a legtöbb barátság a digitális térben marad. Ez 2015-ben volt, és most ugyanez a tinédzser generáció vált felnőtté. És velük együtt változtak a kapcsolatkötési preferenciáik is. Sokan közülük még intim élményeket is szereznek, amelyek tisztán digitálisak.
A digitális intimitásnak két oldala van: Igen, nagyon jó, ha csak egyetlen kattintással kapcsolatba léphetünk azokkal, akiket szeretünk, de…
A technika figyel ránk, tanul tőlünk és közvetít minket...
Ahogyan mindig is mondtam, adataink aranybánya a vállalatok és kormányok számára. A kapcsolatok rögzítése olyan egyszerűvé vált, mint megvásárolni egy adatbázist, amely tartalmazza fotóinkat, megnyitni a kameránkat és elolvasni üzeneteinket. Ez egy nagyon érzékeny téma, különösen a nők számára, akik áldozatai lehetnek digitális szivárgásoknak, mint például bensőséges fotók vagy videók.
Adataink védelme nem jelenti azt, hogy el kell rejtőznünk, hanem hogy
önmagunkat és szeretteinket védjük.
Néhány alkalmazás annyira megismer bennünket, hogy szinte úgy működik, mint egy emberi barát. Ausztráliában jelenleg emberek százai használják egy iFriend nevű, mesterséges intelligencia által vezérelt társat. Az alkalmazás megígéri, hogy mindig meghallgat és megért.
Az iFriend képes összegyűjteni félelmeinket, gondolatainkat, érzéseinket és gyengeségeinket, és ezeket ellenünk fordítva manipulálhatja viselkedésünket, és végül negatívan befolyásolhatja mentális egészségünket.
A technológia túlzott használata torzítja a valóság érzékelését. Ezt megerősíthetjük, miután megismertük azokat a kutatásokat, amelyek azt vizsgálják, hogyan befolyásolja az Instagram önértékelésünket és társas interakcióinkat. Sokan közülünk napi legalább nyolc órát töltenek képernyők előtt, nemcsak munkával vagy tanulással, hanem játékokkal, instázással, üzenetküldéssel, videóbeszélgetéssel, internetezéssel és szórakoztató tartalmak streamingelésével.
Az ember és a technológia egyre szorosabban szövi egymásba. A következő évtized során, amikor a társadalom hozzászokik a metaverzumhoz, a VR-headseteket sokkal fejlettebb technológiák váltják fel, amelyek mélyebb, élményszerűbb vegyes valóságokat tesznek lehetővé, és még inkább elmosódik a határ a fizikai és a digitális intimitás között.
Javasoljuk, hogy ne dőljünk be a kapcsolatok digitális térben történő kialakításának kényelmének. Amíg nincs teljes irányításod saját eszközöd felett, és nem korlátozod eszközeid engedélyeit és követőit, a legbiztonságosabb, ha nem árulunk el túl sokat testünkről, érzéseinkről és terveinkről.
